Offroadozás és fogpótlás olcsón

Mindenkinek megvan a maga hobbija és elhivatottsága. Én a szabadidőmet szeretem pihenéssel tölteni és olyan hobbikat űzni, amik lazítást és kevés mozgást vonnak maguk után. Éppen ezért imádok olvasni, akár regényeket, akár folyóiratokat, szeretek belemerülni egy jó filmbe, vagy elkezdeni egy izgalmas sorozatot és még sorolhatnám. Ez persze nem azt jelenti, hogy sosem szeretek kimozdulni otthonról, de az tény, hogy néha szükségem van az otthoni feltöltődésre, pihenésre és kikapcsolódásra ahhoz, hogy utána újult erővel tudjam belevetni magam akár a munkámba, akár a társasági életbe.

Ezzel szemben a párom az én szöges ellentétem. Ő inkább a tettek embere, azzal a világból ki lehetne kergetni, hogy egy teljes hétvégén át otthon üljön, és egy képernyőt nézzen néhány bögre forró tea társaságában. Számára az a lazítás, hogyha aktív lehet, mozoghat, vagy éppen alkothat valamit. Szeret otthon barkácsolni, szívesen jár el a konditerembe edzeni, a legnagyobb szenvedélye viszont az offroad. Amikor megismertem őt, akkor még azt sem tudtam, hogy mi az, amikor pedig először elvitt magával az erdőbe, és a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mit jelent ez a szó, akkor azt mondtam, hogy én ilyet többet nem szeretnék csinálni.

A mai napig nem értem, hogy mi a jó abban, hogy kimegy a régi, ütött-kopott terepjárójával (ami egyébként csak erre a célra van fenntartva neki) az erdőbe, átmegy vele áron-bokron, rázkódik és zötykölődik össze-vissza, néha elakad a sárban, akkor kiássa az autót, majd végül hazajön hulla fáradtan és eszméletlenül koszosan. Hát igen… kinek mi a szórakozás.

Szerencsére a kapcsolatunkban ebből sosem volt probléma. Hamar rá kellett jönnünk arra, hogy a hobbijaink egy részét nem tudjuk együtt csinálni, de persze meggátolni sem fogjuk a másikat benne. Az edzőterembe például gyakran járunk együtt, illetve szórakozni és közösen szoktunk menni, de az offroadot és az olvasást mindenki megtartja saját magának.

Múlt héten nagyon hálás voltam annak, hogy én már az elején elvetettem az offroad ötletét. Amikor hazaért a párom, feltűnően morcosnak tűnt. Azért volt ez meglepő, mert általában mindig, noha fáradtan jön haza, mindig öröm ül az arcán. Hát ez esetben nem így történt. Kérdeztem, hogy mégis mi a baj, mire csak annyit mondott, hogy „Ez!” és a szájára mutatott. Hátrahőköltem egy pillanatra, mikor megláttam, hogy az egyik foga helyén egy lyuk tátong. Nem tartott sokáig, mire fejben összeraktam, hogy vajon mi történhetett, de Robi is megerősített benne: Nem sikerült kellő időben kormányozni és az autó nekicsúszott egy fának. Robi beverte az állát a kormányba, de olyan szerencsétlen szögből, hogy az egyik foga bánta.

Szerencsére már másnap elkezdett utánanézni annak, hogy mit lehetne kezdeni a hiányzó foggal. Megkereste, hogy hol csinálnak fogpótlást olcsón és rátalált egy szimpatikus fogászatra, ahol a fogpótlások széles skáláját végzik. Tegnapelőtt volt először a rendelőben, ahol a fogorvos segítségével kiválasztották, hogy Robi számára milyen lenne a legideálisabb fogpótlás.

Be kell vallanom, kicsit örültem ennek az egésznek. Egyrészt azért, mert a fogorvos helyre fogja hozni a párom mosolyát, másrészt pedig reménykedtem abban, hogy ez az eset ráébreszti Robit arra, hogy ez a hobbi bizony nem veszélytelen, ezért lehet, hogy abba kéne hagyni, vagy legalább csak ritkábban csinálni. Ehelyett tudjátok mi történt? Robi közölte, hogy ez a rossz élmény sem fogja meggátolni őt abban, hogy továbbra is ezt csinálja, hiszen a modern orvostudománynak köszönhetően, még ha ki is esik foga, akkor sincsen baj, hiszen helyre tudják hozni. Hát igen, jó dolog, hogy létezik ez az opció, de az már kevésbé, hogy Robit még motiválja is az offroadozásra. A végén még, ha többször is rosszul sikerül egy-egy kanyar, vagy manőver, akkor akár már bérletet is válthat a fogorvoshoz. Vagy ezt elkerülve talán inkább beszerzek neki egy jó bukósisakot, ami védi minden helyzetben megvédi a fejét, ezáltal pedig a fogait is.