Nyári kaland, és az ausztriai munkák

Egy érdekes történetet szeretnék elmesélni nektek, ami a lányommal történt meg a nyáron. Az ő elmondása szerint élete legszebb nyara volt!cows-cow-203460_640

Lányom Kata, most végezte el a sulit, közgazdáznak tanult, nem igazán gyakorlatias ember, bár könnyen barátkozik, és kedves természete van, inkább a könyvek világában érzi jól magát. A legjobb barátnője Julcsi pedig, pontosan az ellentéte, jön, megy, intézkedik, minden helyzetben feltalálja magát pillanatok alatt. A két lány a suli végeztével kitalálta, hogy keresnek egy kis nyári munkát, míg komolyabb kenyérkereset nem akad nekik. Julcsi családjából néhány távoli unokatestvér Ausztriában lakik, akikkel ennek ellenére is szorosan tartják a kapcsolatot. Innét jött az ötlet, hogy szívesen kint töltenék a nyarat, a nyári nyaralást egybekötve egy kis munkával, rokonlátogatással. Miután a lényeges kérdések megbeszélésre kerültek, akár indulhattak is a lányok!

Útra fel!

Hát a pakolás nem volt egyszerű, miután elég hosszú időt terveztek ott tölteni, próbáltunk mindenre felkészülni, meleg ruha és rövidnadrág, esőkabát és bikini, minden volt a csomagok között. Az azért megnyugtató volt, hogy  kedves rokonoknál lesznek a lányok, így ha bármire szükségük lesz még, lesz kihez forduljanak. Elérkezett az indulás reggele, még a kocsiba bepakolni a sok csomagot sem volt egyszerű. Ahogy terveztük, kilenc óra felé azért útra keltek. Nem tartott sokáig az utazás sem, szerencsére a rokonok a határhoz közeli kis faluban laknak.

Egy kis kalandtúra

A kis faluhoz közeledve a táj amin keresztül haladtak, lélegzetelállító volt. Picit tényleg úgy van, hogy még a fű is zöldebb… Persze, talán kicsit hűvösebb van, és az eső is gyakoribb. Nagy szeretettel fogadták őket, rögtön ebéd, és egy kis pihenő mert délutánra már kisebb meglepetést tartogattak nekik. A szomszédos dombok között megbúvó kis erdő, kívülről nem is látható kalandparkot rejteget.

Földön, vízen, fákon csúszva mászva, az egészen egyszerűtől a legextrémebb kihívásig bármit kipróbálhatsz! Julcsi örült is neki, ám Kata nem volt túl lelkes az ötlettől, eléggé távol állnak tőle az ilyen próbatételek. Végül is a többség unszolásának engedve azért nekivágott! Néhány hisztérikus pillanattól eltekintve- amit Julcsi tökéletesen kezelt Katánál-  a pálya végére érve már elég derűs hangulatban emlegette az élményeket!

Az igazi kihívás

Miután a délutáni kalandparkot túlélte az én abszolút panelkukac lányom, nyugodtan töltötte a vacsoráját, és eszébe sem jutott, hogy vajon mi várhat még rá. Vacsora után szóba került a munka lehetőség, amit a lányoknak szereztek az ittlétük idejére. A falu túlsó felén, egy kis tó mellett, gyönyörű környezetben egy lovas tanya működik, ahol nyáron szinte mindig vannak fiatalok, kis nyári munka gyanánt. Sok a turista is errefelé, akik szívesen töltik lóháton a szabadságot, nagyon szívesen járják a dombokat, erdőket, közeli területeket lóháton. Persze folyamatosan indulnak a lovas táborok is, ahol a sok gyerek mellett jócskán elkel a segítség. Hát erre gondoltak a lányoknak nyárra.

Akár holnaptól?

Nos, a lehetőség hallatán, a felállás ismét a szokásos volt, Kata elbizonytalanodott, Julcsi örült. De nem volt mit tenni, közel volt a munka, kedves ismerősök üzemeltették a tanyát, és a lányok megbeszélték, hogy mindenféleképpen együtt szeretnének dolgozni. Tehát ideálisak voltak a körülmények. Nem is volt mire várni tovább, reggel indulás közösen a lovakhoz!

A tanyán

Az első pár nap az ismerkedéssel telt el. Míg belerázódtak a lányok a napi tennivalókba, semmi komoly feladatot nem kaptak. Aztán elég változatos volt a program, hol a táboros gyerekekkel foglalkoztak, reggeli készítés, stb. Volt nap mikor a a lovak körül volt dolguk. Így néhány nap után már ők maguk is lovon ültek. Az első lovas kép láttán, amit Kata küldött, hinni sem mertem a szememnek, hogy ő lovon? Szinte hihetetlen… Így telt a nyár. Mire haza értek a lányok tele voltak élményekkel, főleg Kata, aki a nyári ausztriai munkák kapcsán, a saját határait is túlszárnyalta!